Az Üzlet Kaméleonja

Mert az erősebb kutya ballag el a csonttal...

Ahhoz, hogy egy szervezet ki tudja alakítani stratégiáját, tudnia kell, hogy mit helyezzen a stratégia középpontjába: vagyis szükség van diagnosztikára, amely a megoldandó problémát azonosítja, és e diagnózis alapján lehet a tüneteket kezelni. Legalább akkora problémát jelent a helyes stratégia megtalálása, mint annak végrehajtása. Általános tapasztalat, hogy bár sok szakember és szakirodalmi forrás foglalkozik a vállalatok versenyképességével, a vállalati versenyképesség méréséről kevés szó esik. A vállalti versenyképesség modellezése problémamegoldás szempontjából nyílt problémának tekinthető, és a nyílt problémának pedig, annak sajátosságából adódóan több, egyaránt helyes megoldása lehet.

A vállalati versenyképesség fogalmát sokan használják a korszerűség szinonimájaként, egy vállalat általános fejlettségi színvonalának jellemzőjeként, vagy piaci teljesítményt, üzleti sikerességet, gazdasági növekedést értenek alatta. Egy termék nemzetközi versenyképessége abban fejeződik ki, hogy ára a versenytársakénál alacsonyabb (figyelembe véve a fizetési feltételeket, módokat is), minősége jobb, műszaki színvonala magasabb, mint a konkurenciáé, az áruszállításhoz kapcsolódó szolgáltatás jobb és előnyösebb, mint a konkurenciáé. tehát versenyképesnek akkor tekinthető az adott áru, ha a 3 közül legalább 2 összehasonlításban jobb, mint a konkurenciáé. Még egyetlen tényező is, ha jobb, mint a versenytársaké, tartós versenyképességet tud biztosítani a terméknek a nemzetközi kereskedelemben, ha a másik két viszonyítás eredménye a termékre nézve kedvezőtlen. De fogalmazhatunk úgy is: a vállalat számára versenyképes az a termék, amelynek cserearányai kedvezőbbek a vállalati átlagosnál, a fajlagos tényező-felhasználás területén pedig nagyobb előnyben van a piaci ár által honorált szintekhez képest, mint a vállalat többi termékei esetében. Más megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a termék versenyképessége magában foglalja a forgalom-képességet, az árverseny-képességet, és a költségverseny-képességet. Viszont elmondható az is: valamely termék, illetve szolgáltatás akkor versenyképes, ha egyfelől eladója számára a költségek fedezetén túl nyereséget is tartalmazó áron eladható, csereértékként realizálható, a megfelelő vásárlóerővel bíró vevője számára elfogyasztható, illetve felhasználható, termékként, vagy szolgáltatásként fizikai minőségében hasznosnak, használati értékkel bíró, és elfogadható áron megszerezhető jószágnak minősül.

Összegezve tehát a termék versenyképessége kétoldalú fogalom: a fogyasztó számára azt jelenti, hogy a termék kielégíti fogyasztói igényeit, számára megfelelő minőségű és megfelelő árú. Egy vállalat számára pedig, mint a termék előállítójának, vagy eladójának számára pedig akkor versenyképes egy termék, ha tartós kereslet mutatkozik a termék iránt, és az önköltségnél magasabb áron értékesíthető, azaz a termék nyereség realizálása mellett forgalomképes. Ezen két oldalnak együttesen kell teljesülnie ahhoz, hogy a termék versenyképes lehessen.  Hiszen csak akkor lesz termékünk versenyképes, ha helytáll a piacon a többi, hasonló termék között a használati értékével, minőségével, árszínvonalával, azaz megőrzi, vagy növeli piaci részesedését, miközben a termékből származó bevétel, vagy nyereség is állandó, vagy növekvő tendenciát mutat. Ahhoz pedig, hogy a vállalat is versenyképes legyen, nem elég csak a termék versenyképessége, hanem az is szükséges, hogy a kibocsájtott termékei után nem kevesebb, mint elvárt hasznot kasszírozzon. Ennek forrását elsősorban a magasabb fokú specializációból, és a keresleti körülményekhez jobban alkalmazkodó  termékdifferenciálásból származhat. Azaz, a vállalatnak képesnek kell lennie versenyképes termékek, szolgáltatások folyamatos előállítására, ehhez viszont képesnek kell lennie a környezeti és vállalaton belüli változások érzékelésére, és az ezekhez való alkalmazkodásra. Hiszen a vállalat jelentős érdeke az, hogy a piaci versenyben pozíciót szerezzen, és képes legyen helytállni az egyes vállalatok és egymás versenytársai között, ehhez megfelelő kapacitással kell rendelkeznie, és meg is kell maradnia a versenyben. A vállalat sikere pedig a saját, a nem-, vagy nehezen másolható erőforrásain múlik. Ezek az erőforrások sikerpotenciált jelentenek, de ennek realizálása csak megfelelően megválasztott és végrehajtott stratégia alapján lehetséges. Ez megköveteli, hogy a vállalat állandóan újratermeljen versenyelőnyt biztosító tulajdonságokat, erőforrásokat.

A versenyképességi elemek közül a jövedelmezőség, az innováció-képesség, a jövőre irányuló K+F-tevékenység, és a környezeti változásra való reagáló képesség elemei befolyásolják legnagyobb mértékben egy vállalat versenyképességét, a legcsekélyebb mértékben pedig a vállalat piaci jelenlétének időtartama, a termék érettsége és az export jelentősége van. A Vállalati Versenyképesség Modellje a kis- és közepes méretű, a piacon önálló végtermékkel megjelenő vállalatok versenyképességi helyzetének megítélésére szolgál. A modell elősegíti a vállalati tanulást, mivel a vállalati versenyképesség számszerű mérésén túlmenően magyarázatot ad arra is, hogy milyen okok vezettek az adott versenyképességi érték eléréséhez, illetve rámutat a fejlesztendő területekre is. A modell alkalmas vállalatok összehasonlítására is, pl. bírálati szempontként felhasználható pályázatok, támogatások odaítélésekor, leányvállalatok összehasonlításakor.